Zárt rendszerekben, mint például a szivattyúk esetében, a
hirtelen kialakuló túlnyomás esetén vízütés figyelhető meg. Ez a jelenség
rendkívül komoly károkat okozhat a hidrofor rendszerekben, illetve magában a
szivattyúban is.
Ha a folyadékok áramlása hirtelen megváltozik vagy leáll,
akkor vízütés alakulhat ki. Ezt könnyen felismerhetjük a hangjáról, ami
nagyjából úgy hangzik, mintha egy tisztességes méretű kalapáccsal ráütnénk a
rendszerre – ez még a fémzenét kedvelők körében sem arat osztatlan sikert.
Az ütést követően a rendszer jellegzetes módon beremeg.
Ekkor a lehető leggyorsabban meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket,
hiszen csakis így kerülhetőek el a további károk. Tehát ekkor gyorsan és
szakszerűen le kell állítani a rendszert, és azonnal karbantartót vagy szerelőt
hívni.
A jelenség kulcsa a hirtelen bekövetkező változás. Ez a
leggyakrabban egy szelep váratlan elzárását, vagy a szivattyú leállítását
jelenti. Ekkor az áramló folyadék és zagy elveszti a mozgás energiáját, a
mögötte folyó rész a tehetetlenség törvényei miatt azonban előre lendül, ezért lényegében
egy hatalmas „ostorcsapás” alakul ki. Ennek hatására a folyadék az áramlás
irányával ellentétesen kezd áramolni, majd ismét megfordul – ez az oda-vissza
játék pedig mindaddig folytatódik, míg a hatalmas energiát a csőrendszer le nem
csillapítja.
A vízütés ellen a legjobb módszer a megelőzés. Az erre a célra kifejlesztett speciális tartályokkal a kellemetlenség kiküszöbölhető, és így a rendszer tartósabb működése és hosszabb élettartalma könnyen biztosítható. Amennyiben azonban észleljük a vízütés jelenségét, azonnal értesítsünk egy szakembert, aki pontosan elmagyarázza majd a teendőket és segít a megoldásban is.
A szivattyúk a háztartások nélkülözhetetlen kellékei, de feladatukat csak hibátlan működés esetében képesek ellátni. A különböző problémák azonosítását és javítását minden esetben érdemes szakemberre bízni, azonban nem árt, ha bizonyos szinten mi magunk is járatosak vagyunk ebben. Korábbi írásunkban már bemutattunk néhány jellemző gondot – mostani cikkünkben folytatjuk a hibalehetőségek ismertetését.
Az ipari szivattyúk működésének fontos eleme az ún. O-gyűrű, amelynek nem megfelelő viszkozitása komoly hibaforrása a rendszernek. A szivattyúk nedves környezetben működnek jól, azonban a víz lemossa a kenőanyagot, aminek következtében a gyűrűk tönkremehetnek és a kapcsolódó járókerekek kopása is előfordulhat.
A megfelelő rugalmasság és a zökkenőmentes működés megőrzése érdekében ajánlott olyan szilikonzsírral bekenni az egyes alkatrészeket, amely megfelelően tömít, ugyanakkor megelőzi a letapadást és a komolyabb hibaforrásokat.
A tájolócsapok esetében a leggyakrabban előforduló probléma a korrózió és a berágódás, amelyek hatására a javítási költségek igen nagyra nőhetnek. Ráadásul a szivattyúk ezen alkatrészeinek működését nagyban befolyásolják a környezeti hatások, éppen ezért a védelmük rendkívül hangsúlyos.
A rozsda és a berágódás nemcsak a tájolócsapokat, hanem a szivattyúk egyéb részeit is veszélyeztetik. Különösen ügyelni kell
- a tömszelence anyákra,
- a közgyűrű-tőre és egyéb csavarokra,
- a rögzítő elemekre,
- a csapágyakra,
- a csatlakozókra (például a tömszelence öblítőcsatlakozójára), valamint
- minden olyan, nem korrózióvédett és nem rozsdamentes anyagból készített felületre, ahol fém a fémmel rendszeresen érintkezik.
A komolyabb gondok elkerülése végett érdemes fokozottan ügyelni, és a megfelelő kezelőanyagokkal megelőzni a bajt.
Gondot jelenthet a szivattyúk esetében, ha két egymáson mozgó fémfelület a folyamatos mozgás és terhelés következtében elkopik, csiszolódik vagy összetapad. Ha mindez két érintkező felületen és nem egy süllyesztett menetben történik, akkor a csavarok és rögzítőelemek berágódásáról beszélhetünk. Ennek kockázatát a magas pára- és nedvességtartalom fokozza, éppen ezért érdemes folyamatosan ügyelni az ideális körülmények kialakítására.
Az összerágódás ellen a rögzítés előtt, a megfelelő kenőanyaggal gondoskodhatunk. Ehhez érdemes tengeri minősítésű, fémmentes és mosódás-álló anyagot használni, hiszen ez a legbiztosabb módja, hogy a szivattyúnk hosszú éveken keresztül megbízhatóan működhessen.
A szivattyúk értékes és nélkülözhetetlen eszközei a háztartásoknak, hiszen biztosítják a folyadékok szállítását – pont, ahogy azt egy jól működő otthon megkívánja. Előfordul azonban, hogy hiba kerül a rendszerbe, a diagnosztika és a javítás pedig szinte kivétel nélkül a szakemberek hatáskörébe tartozik.
A műszaki berendezések javítása általában bonyolult és komoly hozzáértést kíván meg, sőt, ha „belekontárkodunk” a rendszerbe, könnyen elveszíthetjük a garancia lehetőségét is. Ráadásul könnyen előfordulhat, hogy még több bosszúságot okozunk, vagy akár kisebb-nagyobb baleseteket idézünk elő.
Ha van egy kis rálátásunk a hibalehetőségekre és azok lehetséges megoldásaira, akkor kevesebb meglepetés érhet minket. Könnyebben szót érthetünk a szakemberekkel és kiszűrhetjük az „alkalmatlan mestereket” is. További előnye annak, ha valamelyest értünk a rendszerhez, hogy könnyebben kikalkulálhatjuk a reális javítási költségeket.
1. Szivárgás a csapágyház és a tömítés között
Minden sajtolóillesztésnél előfordulnak hézagok a csapágyház és a tömítés között. Ez azonban a rozsdásodás elindulását, adott esetben pedig a folyamat gyorsulását is előidézheti. Ennek megoldása a rések kitöltése, amihez a megfelelő csavarrögzítő adalékra lesz szükség.
2. Rozsdásodás, berágódás a rögzítő csavaron
Bármilyen fém alkatrészen megindulhat a rozsdásodás folyamata, és bármilyen rögzített fémcsatlakozási ponton képződhet berágódás – ez alól csupán az előre rozsdamentesített, vagy rozsdamentes anyagból készített felületek kivételek. A probléma hatására a csavarok beszorulnak, lazításuk nehézkessé válik és roncsolódás nélkül szinte lehetetlen. Ennek megelőzéseként érdemes egy speciális rozsdásodás- és berágódásgátló folyadékkal, kenőanyaggal kezelni a szivattyúk érintett területeit.
3. Olajszivárgás a menetes alkatrészeknél
A folyamatos nyomásváltozás a különböző menetes alkatrészek esetében olajfolyást eredményezhet, ráadásul a levegős területeken az olaj könnyen elszivárog. Ez szerencsére a megfelelő tömítőanyagok segítségével könnyen orvosolható probléma.
4. Csapágyak csúszása és károsodása
A szivattyú tengelyén és csapágyházában egyaránt előfordulhat, hogy a csapágyak megcsúsznak és kiesnek a megszokott menetből. Ezzel azonban komoly működési hiba alakul ki, és komoly sérülés is bekövetkezhet – és ez bizony bármilyen (laza-sajtoló vagy zsugor) tömítés esetében előfordulhat. Ha a csapágy külső- és belső futógyűrűjén ügyelünk a rögzítőfolyadék kenésére, akkor megelőzhetjük a gondot.
A szivattyú nélkülözhetetlen alkotóeleme a háztartásoknak, éppen ezért a megóvása, a hibák felismerése és adott esetben azok bizonyos szintű megoldása, rendkívül fontos.
A reklámokban újra és újra találkozunk a vízkő kérdésével. Az derül ki ezekből a rövid „szösszenetekből”, hogy igen veszélyes dologgal állunk szemben, ami könnyedén tönkreteheti a berendezési tárgyainkat. De mi az igazság? Valóban káros? Ha igen, akkor mégis mennyire okoz komoly gondot? És egyáltalán hogyan védekezhetünk ellene?
A vízből kiváló anyagok, legfőképp az ásványi sók, lerakódnak a folyadékot szállító felületen – és ezt nevezzük vízkövesedésnek. Amennyiben nem alkalmazunk speciális szűrőberendezést, ezzel a folyamattal mindenképpen számolnunk kell. Maga a vízkő nagy mértékben károsítja az eszközök felületét, ráadásul fokozatosan teszi egyre rosszabbá azok hatásfokát is, hiszen szűkíti az áramlási keresztmetszetet és mechanikai ellenállást idéz elő.
A vízkő hatására a vízmelegítő készülékek és a fűtőtestek hatásfoka sokat romlik, eredeti funkciójukat egyre kevésbé tudják ellátni. Továbbá a berendezések élettartalma is csökken, miközben azonban az energiaköltségek folyamatosan nőnek. Egyetlen milliméternyi vízkő akár már 10%-os veszteséget is okozhat!
A vízkő az emberi hajnak és a ruháknak, továbbá a csöveknek, a szivattyúknak, valamint az öntözőrendszereknek is rengeteget árt. Ez a káros „anyag” sokszor észrevétlenül telepszik meg a rendszerben, egy villanybojlerben néhány figyelmetlen év után akár vödörnyi vízkövet is találhatunk.
A víz keménysége egyenes arányban van a vízkövesedéssel,
hiszen a folyadékok ezen tulajdonsága lényegében az ásványi anyagok mennyiségét
jelzi. A víz a talajjal érintkezve ásványi sókat old ki, többek között
kalcium-karbonátot, kalcium-szulfátot, magnézium-szulfátot – és ezek mennyisége
határozza meg a folyadék keménységét. A közepesen kemény víz a legmegfelelőbb
az emberi fogyasztásra, ez azonban már igen veszélyes a különböző berendezési
tárgyakat tekintve.
Tehát az nem megoldás, ha a víz keménységét „közepes” kontroll alatt
tartjuk
Aggodalomra semmi ok, vegyi úton, a megfelelő berendezésekkel kiegészítve könnyedén orvosolhatjuk a vízkő gondokat.
A vízkőtlenítő szivattyúk működése közben az oda-vissza irányú vegyszermozgással habosodás érhető el a rendszerben, amelynek következtében szén-dioxid keletkezik. Ez a nyomás, illetve az oldószerek hatása a vízkő leválását eredményezi, ami pedig a rendszer átöblítésével könnyedén eltüntethető.
Ehhez foszforsavoldatot, esetleg ecet- és citromsavat használhatunk, de akár egyéb, felületaktív anyagokkal és inhibitorokkal is dolgozhatunk. Ezek az anyagok – szemben a korábban alkalmazott sósavval – nem károsítják az eszközöket.
A vízkő kialakulását trisóval vagy nátrium-hexa-metafoszfáttal – azaz ismertebb nevén kalgonnal is hátráltathatjuk.
Alkalmazhatunk továbbá ioncserét is. Ebben az esetben egy elektromos panel felszerelésével biztosíthatjuk, hogy a rendszer folyamatosan nátriumionokat jutasson a vízbe, így az ásványi egyensúlyt felborítva gondoskodhatunk a vízkő kialakulásának megakadályozásáról. Ez a víz azonban kevésbé alkalmas emberi fogyasztásra, éppen ezért érdemesebb csak azokon a körökön alkalmazni, amelyekre a gépek vannak rákötve.
Egy modernnek számító lehetőség a mágneses vízkezelés, amelynek során egy nagy erősségű mágneses tér hatására a keménységet okozó anyagok eltávoznak a folyadékból. Ennek eredményeként lágy lesz víz, ugyanakkor megmaradnak benne az értékes anyagok.
A vízkő nemcsak a különböző berendezésekre, hanem az emberi szervezetre is ártalmas. Ma már azonban remek módszerek kínálkoznak a megakadályozására, amelyek között könnyen rátalálhatunk az ideális lehetőségre.
Kérdése van a vízkőtlenítő rendszerekkel kapcsolatban? Egy vízlágyító felszerelésén gondolkozik? Keressen bennünket bizalommal, munkatársunk készségesen válaszol a felmerülő kérdéseire.
Ennek az öntözési módnak az a lényege, hogy a növények a természetes igényeiknek megfelelően folyamatosan kapnak kis mennyiségű vizet, amit azonnal fel tudnak szívni. Ez egyrészt sokkal egészségesebb a számukra, másrészt rendkívül költséghatékony lehetőség számunkra. Ugyanis szemben a hagyományosnak számító nagy vízsugarú locsolással, eseti vagy folyamatos öntözéssel, ez jóval kevesebb vizet használ.
A csepegtetéses öntözés lényege, hogy a vizet alacsony nyomással pontosan a gyökérzethez adagolja. Így könnyen elkerülhető a pontatlan területi lefedés, tehát nem keletkezik felesleg, a növény szinte a teljes vízmennyiséget hasznosítani tudja.
Emellett a technológia további előnye, hogy teljes mértékben környezetbarát. Mivel takarékoskodik a vízkészlettel és nem áztatja fel feleslegesen a talajt, ezért minden szempontból megfelel a fenntartható fejlődés elvárásainak. Óránként mindösszesen néhány liter vizet bocsájt ki a rendszer, de még így is fokozatosan nő a hatásfoka.
Ez a cső egy olyan kiegészítő, amely a szabályos vonalban elhelyezkedő növénycsoport öntözésére alkalmas. Ennek telepítése gyors, olcsó és egyszerű, hiszen nincs szükség egyedi alternatívára. Kiváló megoldás, ha a növények szabályos rendben egymás mellett helyezkednek el
Mi a titka ennek?
A csepegtető csőaz ún. labirint-rendszerrel belülről szabályozza, hogy minden kiáramlási ponthoz megfelelő nyomással jusson el a vízmennyiség, így egyidejűleg tudunk számos növényt meglocsolni. E nélkül az első ponton aránytalanul sok víz távozna, a messzebbi területekre pedig nem jutna elegendő folyadék.
Miért jó ez a rendszer?
A csepegtető csőkiküszöböli a természetes nyomásveszteséget, így a cső teljes hosszában elegendő víz juthat el a növények gyökeréhez. Ezt segítik a csepegtető-testek és szalagok, amelyek bizonyos esetben a rendszer elengedhetetlen alkotóelemei.
Röviden megfogalmazva: akkor, amikor a növények elhelyezkedése ezt megkívánja. Tehát a csepegtető testre akkor lehet szükség, ha egyedi öntözést szeretnénk megvalósítani, mert a növények túl nagy távolsága, vagy a szabálytalan elhelyezkedése miatt nem megoldható vagy nem célszerű a csöves módszer.
A csepegtető testekben alkalmazott labirintok miatt a víz meglehetősen szűk keresztmetszeten áramlik át, ezért a szűrt víz alkalmazása a dugulások megelőzése és a rendszer élettartamának növelése érdekében mindenképp javasolt. Az itt lerakódó szennyeződések ugyanis – akár már rövid távon is – sok bosszúságot, kellemetlenséget és anyagi károkat okozhatnak. Mindezek miatt ajánlott egy megfelelő hatékonyságú vízszűrőbeszerelése és ennek rendszeres karbantartása.
Növényházakban, fóliasátrakban és télikertekben egyaránt használható a csepegtetéses öntözés. Semmi akadálya nincs, hogy zárt térben is alkalmazzuk ezt a módszert, a beszerelés pedig semmilyen extra kiadást nem igényel.
A csepegtetéses öntözés megannyi pozitívuma miatt sokan döntenek a rendszer mellett. De mit kell figyelembe venni a tervezéskor? Milyen információkra lehet szükség a telepítést megelőzően?
Mindenképp figyelembe kell venni
- az öntözendő növények fajtáit, vízigényét, sor- és tőtávolságát, elhelyezkedését;
- az öntöző víz minőségét;
- a szűrőberendezésszükségességét;
- a vízellátás egyenletességét;
- a kijuttatandó műtrágya összetételét (ha szükséges);
- a berendezés elvárt élettartamát, illetve a használatot befolyásoló körülményeket, az üzembiztonsági előírásokat, a beszerzési és üzemeltetési költségeket, anyagi lehetőségeket, energia-felhasználást.
Szeretne egy takarékos, üzembiztos, és hosszú élettartamú
csepegtető rendszert? Kérje ingyenes konzultációnkat most! Szakértőnk megmondja
Önnek, milyen rendszert javasol, és mennyit tud azzal megtakarítani!