A rézidomok kapilláris forrasztása
A kapilláris forrasztás jelenleg a legelterjedtebb rézcső-kötési eljárás, ami egybe a leginkább gazdaságosnak is tekinthető. Ennek lépései a következők:
• az idomok és csövek előkészítése, a forrasztandó felületek megtisztítása,
• a folyósítószer felhordása (fontos, hogy a folyósítószer soha ne kerüljön belső felületre),
• a forrasztás helyének forrasztási hőmérsékletre történő felmelegítése,
• forraszanyag adagolása, megolvasztása és a kötés elkészítése.
Forrasztható kötéseknél legfeljebb 0,25 mm kapilláris rés elfogadható a csőátmérőtől függően. Ha ennél nagyobb a forrasztási rés, vagy ha a felületek nem lettek megfelelően megtisztítva, a kapilláris-hatás csökkenni fog. Az idomokat a csövekhez megfelelő átfedéssel kell hozzáforrasztani. A javasolt átfedés az 1. táblázatban található. A lágyforrasztásnál használatos folyósítószerek kiválasztására az MSZ EN 29454 vonatkozó részei a mérvadók. A folyósítószerek feladata, hogy biztosítsák a felmelegített felület oxidmentességét és a forraszanyag egyenletes eloszlását.
Fűtés- és ivóvízrendszereket lágy- és keményforrasztással, gázvezetékeket pedig csakis keményforrasztással lehet szerelni. A réz idom forrasztásánál elsősorban arra kell figyelni, hogy a forrasztási hely és annak környezete ne hevüljön túl. A lágyforrasztás során használt forraszanyagok olvadási hőmérséklete 450 °C alatt van, keményforrasztásnál pedig ez felett. Kizárólag olyan forraszanyagokat lehet használni, melyek megfelelnek az egészségügyi előírásoknak. Vízvezetékek esetében az MSZ EN 29453 előírásai a mérvadók, keményforrasztásnál pedig az MSZ EN 29453 előírásaihoz kell igazodni.
Az ásottkút szivattyúk üzemeltetése
Kerüljük a szivattyú rövid ideig történő és gyakori bekapcsolását. Alig használt, illetve nyers kutaknál az ilyen üzemeltetés még akkor is homokoláshoz vezethet, ha a vízkivétel a homokolási határ alatt van. A szárazon futás elleni védelemmel el nem látott szivattyúkat olyan vezérlőegységgel telepítsük, mely megvédi a szivattyút a túlhevüléstől és a szárazon futástól. Ez elsősorban szárazbeépítésű szivattyúknál ajánlott, mivel ennél a rendszernél előfordulhat a lábszelep meghibásodása, ami miatt a szivattyúból visszafolyik a víz, így indításkor nem szállít vizet. A leginkább elterjedt vízellátó berendezések tartálya nem pótolja ezt a berendezést, de a kettőt együtt nem szabad használni. Ha a kút teljesítménye túl alacsony, érdemes a tartályokba szivattyúzni a vizet, majd egy nyomásfokozó szivattyúval működtetni a rendszert.
Egy profi ásottkút szivattyúval ellátott, jó teljesítménnyel működő kútnál ne használjunk vékony, olcsó locsolótömlőt. A szivattyú ugyanis hiába dolgozik a maximumon, ha a tömlő vízáteresztő képessége túl kicsi. A lehető legnagyobb távolságig vigyük a vastagabb tömlőt. A 3”-nél vékonyabb tömlő használata nem javasolt.