Réz idomok kiválasztása

A rézidomok kapilláris forrasztása

A kapilláris forrasztás jelenleg a legelterjedtebb rézcső-kötési eljárás, ami egybe a leginkább gazdaságosnak is tekinthető. Ennek lépései a következők:

• az idomok és csövek előkészítése, a forrasztandó felületek megtisztítása,

• a folyósítószer felhordása (fontos, hogy a folyósítószer soha ne kerüljön belső felületre),

• a forrasztás helyének forrasztási hőmérsékletre történő felmelegítése,

• forraszanyag adagolása, megolvasztása és a kötés elkészítése.

Forrasztható kötéseknél legfeljebb 0,25 mm kapilláris rés elfogadható a csőátmérőtől függően. Ha ennél nagyobb a forrasztási rés, vagy ha a felületek nem lettek megfelelően megtisztítva, a kapilláris-hatás csökkenni fog. Az idomokat a csövekhez megfelelő átfedéssel kell hozzáforrasztani. A javasolt átfedés az 1. táblázatban található. A lágyforrasztásnál használatos folyósítószerek kiválasztására az MSZ EN 29454 vonatkozó részei a mérvadók. A folyósítószerek feladata, hogy biztosítsák a felmelegített felület oxidmentességét és a forraszanyag egyenletes eloszlását.

Fűtés- és ivóvízrendszereket lágy- és keményforrasztással, gázvezetékeket pedig csakis keményforrasztással lehet szerelni. A réz idom forrasztásánál elsősorban arra kell figyelni, hogy a forrasztási hely és annak környezete ne hevüljön túl. A lágyforrasztás során használt forraszanyagok olvadási hőmérséklete 450 °C alatt van, keményforrasztásnál pedig ez felett. Kizárólag olyan forraszanyagokat lehet használni, melyek megfelelnek az egészségügyi előírásoknak. Vízvezetékek esetében az MSZ EN 29453 előírásai a mérvadók, keményforrasztásnál pedig az MSZ EN 29453 előírásaihoz kell igazodni.