Érdekesség a szivattyúk világából: tudj meg mindent az arhkimédészi csavarról!

A szivattyúk között is létezik számos fajta, így megkülönböztetünk pl. merítőműveket, térfogatkiszorítási elven működő- és örvényszivattyúkat, a vízemelő kost, a mammut-, sugár- és torlónyomás szivattyúkat, valamint az arkhimédészi csavart (másik nevén: spirált).

Utóbbi igencsak hosszú múlttal rendelkezik, bár használatát a történelem során először a névadója írta le, technikája már korábban is ismeretes volt. Egészen kr. e. 131-ig nyúlik vissza története, akkor alkalmazták először, Mitridátész király kertjében.

A névadó Arkhimédész egy ókori természettudós, aki matematikusként, mérnökként, fizikusként, csillagászként és filozófusként is tevékenykedett, mindemellett sok technikai találmánya is volt. Szicília szigetén élt, amelyet görög telepesek alapítottak.

Okossága, intelligenciája és kreativitása felülmúlhatatlan maradt az európai matematikusok körében egészen a reneszánsz kezdetéig, így kortársai nem igazán ismerték fel tudományának jelentőségét. Közismertségét ezen innovációjának köszönheti.

Hogyan működik?

A berendezés vázát egy cső adja, melynek egyik vége a kiemelendő vízbe merül, a belsejében pedig elhelyezkedik egy mindkét végén csapágyazott tengelyre erősített csavarfelület alakú lemez.

Amennyiben a tengelyt a megfelelő irányba forgatják el, a víz fokozatosan emelkedik a menetben, végül pedig a tetején kifolyik. A szög megválasztása nagyon fontos, a csavarmenet alsó vége mindenképp lejjebb kell legyen a felsőnél.

Később létezett egy módosított verziója is, melyet vályúval építettek. A korábban említett csavart ebben a szerkezetben úgy helyezték el, hogy a beton még formálható volt, így amikor megtekerték, saját maga véste ki az optimális egyenletességű árkot.

Miután megkötött, megtisztították a felesleges betonmaradékoktól, majd visszahelyezték a csavart a vályúba, amely így precízen tömített.

Míg korábban a parasztok vödrökkel húzták fel a vizet a kutakból az ókori Egyiptomban, Arkhimédész vízkiemelő berendezésének köszönhetően sokkal egyszerűbben tudták öntözni a földeket, valamint nagyban megkönnyítette a hajók víztelenítését is.

Az 1950-es években nagy népszerűségnek örvendett a gépezet, ugyanis a szilárd részecskékre teljes mértékben érzéketlen, így akár például közepes méretű faágak sem okoztak neki problémát.